Az ablakon keresztül kémlelem a mellettünk elsuhanó tájat, miközben arra a kérdésre keresem a válasz, hogy miért? Miért költöztünk el New Yorkbol? Már minden olyan jól ment. Sajnálom hogy ott kellett hagynom Daniellat es Jaket. Hülyeségnek tartom ezt az egész költözést, mert télleg az. A miértre persze nem kapok választ senkitöl. Hiába kérdezgetem anyuékat de csak leintenek. Miközben fülemben megszólal Iggy Azaleától a glory lassan megis érkezünk ùj lakásunkhoz. Remek. Akaratlanul is felhuzom magam, pedig már százszor lebeszeltem magamban, hogy nyugodt maradok. Kikászálódtam a kocsiból és mérgesen megragadtam a bőröndöm.
-Kinyitnád már az ajtót?- kérdeztem hisztérikus és egyben ideges hangnemben. Hmm ilyet is tudok? Pacsi.
-Ennyire azért ne örülj a költözésnek- fintorodik el apu gúnyosan és egyben aranyosan. Ùj los angelesi luxus villánk ajtaja elött állok és várom hogy apa végre valahára kinyissa. Mikor kattanik a zár gyors és ügyes mozdulatokkal török be a lakásba és keresem meg az ùj szobámat(megjegyezném elég nehezen találtam meg) és az 'ágyamra vágtam a böröndöt. Lementem segíteni anyuéknak, mert annyira bunkó én se vagyok.
-Mit kell vinni?-kérdeztem kedves hangnemben.
-Ezt-nyomott kezembe anya egy kicsit sem könnyű táskát beszenvedtem magam a nappaliba, majd ott leraktam. Na jó, ennyi segítség sok is volt, majdnem megszakadtam. Helyet foglaltam a nappaliban lévö kényelmes kanapén, és onnan figyeltem hogy szenvednek a szüleim.Miután kellö képpen kimulattam magam megkerestem a fürdöszobát és lezuhanyoztam. Már javában délután volt és semmi humorom nem volt kipakolni, ezért felfedezésre indultam körülnézni a környéken. Nem nagyon mertem két utcánál tovább sétálni, ezért megálltam egy pad elött és leültem. Fülemet ismét bedugtam és elindítottam Katytöl az Unconditionallyt. Néztem az előttem elhaladó embereket és gondolkoztam hogy nekik is vannak ilyen problémáik. 2 óra gondolkodás után úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek, mert anyuék már biztos aggódnak.
-Biztos megszokom majd!-motyogtam miközben kinyújtott lábaimon végig simítottam. Egy hatalmas sóhaj után felálltam majd hazafelé vettem az irányt.
-Megjöttem!- üvöltöttem.
-Nem vagy éhes kicsim? Ehetnél valamit. Túl sovány vagy!- chhh anyukák. Nagy puszit nyomtam arcára majd a június 5. napján neki láttam a pakolásnak.
